Érdekes üzenet egy menyasszonynak. Mi lehet a történetük?
"Amint távolodik ismeretségünk időpontja, s amint közelebbről megismerem áldott jó lelkedet, nemes szívedet, úgy fokozódik szerelmem. Nem bírok a szívemmel. De miért is kelnék vele tusára, amikor még az éretted való szenvedés is boldogító nekem. Imádkozom naponta éretted, s tieidért. Kérem a Mindenhatót, hogy boldog, nagyon boldog légy, olyan boldog, mint én boldogtalan. Ah, miért is ismertelek meg!... Irtóztató az, amit szenvedek, s némán kell tűrnöm nagy fájdalmamat. Látom, érzem, te is szeretsz, te is küzdesz. Megvárlak. Mert enyémnek kell lenned. Addig járom az élet kálváriáját. Nálad nélkül mit sem ér az élet. Miért is nem találkoztak össze utaink hamarabb. Ne félj, örök titok marad. Azok a szemek, szájacskák, az a termet, az a kedves mosoly, – hát van még ilyen a világon? Nincs. Minden hó 10–15 közt várd a folytatást. Ha egy parányit szeretsz, írj, az ismert címen. Csak egy mondatot, csak egy szót. Ne félj. Ennyit megtehetsz búsuló, árva hívedért. Ismered e szavakat? Szeretlek, szeretlek, kimondhatatlanul szeretlek."
Csont.
(Pesti Napló, 1904. szeptember 11.)
Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor kövesd az oldalt facebook-on is.
