Görbe utcácskák, kiskocsmák, lépcsők… Ez volt valaha a Tabán, Budapest azon városrésze, amely a 20. század folyamán teljesen eltűnt. De az emléke fennmaradt, s az emlékekkel együtt a legendák is. Hiszen, mint minden településnek, úgy a Tabánnak is megvoltak a saját legendás helyei, amelyeknek egy részét még ma is ismerjük, de akad azért köztük egy-két kevésbé ismert.
A Casanova-ház a Tabánban, Hadnagy utca 14. (1890-1900) - Forrás: bpkep.fszek.hu
Az egyik ilyen legendás hely volt az egykor Casanova-ház-ként ismert épület, amely az egykori Tabánban a Hadnagy utca 14. szám alatt állt (ez ma a Batthyány tér). Ebben az épületben működött az 1700-as években a Fehér Kereszt Fogadó, amelyben állítólag maga Giacomo Casanova (a híres csábító) is megszállt. Ennek a legendának igazából történelmi alapja nincsen, hiszen semmi sem bizonyítja hitelességét. Állítólag a legenda csak az 1910-es évek elején született, Kárpáti Aurél Jacopo meséje című novellája alapján, amelyet így kezdett: „Az 1759. év őszén egy itáliai fiatalember jött Budára, hogy köszvényét gyógyítassa a török fürdőkben. (…) Jacopo – ez volt az ifjú neve – a Hadnagy utcában szállott meg…”. A történet szerint a Hadnagy utcai fogadó, amelyben megszállt, a Fehér Kereszt Fogadó volt, amely akkoriban Kosztjics Péter tulajdona volt. Kárpáti novellájában Jacopo elcsábította a fogadós lányát, Szávát, s meg is szöktette, de a lány vőlegénye utolérte őket, s Jacopo-t – a barátaival együtt – késsel összeszurkálta. A történet valószínűleg csak kitaláció, bár egy valami biztosan igaz belőle: az írás végén a szerző azt állítja, hogy Jacopo nem említi meg ezt a történetet a memoárjaiban, s ez valóban így volt. Casanova egyetlen említést sem tesz arról, hogy járt volna a tabáni Hadnagy utcában…
Vendéglő a Mélypincéhez (1930 körül) - Forrás: bpkep.fszek.hu
A másik ilyen legendás épület (amellyel már elég sokan foglalkoztak) a Fehérsas utca sarkán álló egyszerű pincés ház, amelyben egykor a Tabán egyik leghíresebb vendéglője állt: a Mélypince. Sok legenda fűződik hozzá, például az is, hogy a vendéglőt állítólag 1549-ben alapították, bár akkor még bordélyházként működött. A kisvendéglőnek a legnagyobb hírneve igazából az I. világháború után kezdődött, amikor egy bizonyos Krausz Lipót vette bérbe, akit csak Poldi bácsi néven emlegettek. A nevéből adódik, hogy a ház pincével rendelkezett, azt viszont nem tudni biztosan, hogy hány szinten. Poldi bácsi szerint 3 pinceszint volt: a legalsóból alagút vezetett a Várba, a középsőben befalazott kazamata volt, a legfelsőben pedig a bort tartották. De elvileg csak két szintje volt: az alsó jégveremként, a felső borospinceként funkcionált.
Poldi bácsi vendéglője (1930 körül) - Forrás: bpkep.fszek.hu
A vendéglő legendásságát még az adja, hogy számos híres törzsvendéggel rendelkezett: ilyen volt például Krúdy Gyula (aki több művében is megemlíti a vendéglőt), Bródy Sándor, Szerb Antal, Márai Sándor stb. A Mélypince hiába volt olyan legendás, épületét nem tudták megmenteni: 1933. október 2-án végleg bezárta kapuit, s az épületnek nyoma sem maradt.
Fehérsas tér részlete a Tabánban (1910-13) - Forrás: bpkep.fszek.hu
Egy harmadik tabáni építmény legendáját is szeretném bemutatni, amelyről csak kevesek emlékeznek meg. Az egykori Tabán egyik legnagyobb tere volt a Fehérsas tér. A tér egyik érdekessége volt, hogy a közepén állt egy kőoszlop, amelynek funkciója még az ott lakók számára sem volt világos. Az oszlopot állítólag már Mária Terézia korában emelték, bár az oszlopra az 1853-as évszám volt vésve. A legenda szerint ez az oszlop egykor pellengérnek készült (amely szégyenoszlopot jelent), s itt büntették meg a „nagyszájú” kofákat. De mások szerint hivatalos plakátok kifüggesztésére szolgált, egy harmadik állítás szerint pedig csak egy egyszerű lámpaoszlop volt. Erről a bizonyos kőoszlopról (amelyről a korábbi irodalom többször is megemlékezik), sajnos egyetlen fotót sem sikerült találnom, bár Zorád Ernő – illetve más festők - képein itt-ott felfedezhető ez a rejtélyes történetű kőoszlop, amely később koldusok koldulóhelye lett.
A nevezetes kőoszlop. Zorád Ernő festménye - Forrás: tabananno.blogspot.hu
Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor kövesd az oldalt facebook-on is.
Forrás:
Tényleg járt Casanova Budán? http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/tenyleg-jart-casanova-budan/
Csordás Lajos: Krausz Poldi – és a Mélypince legendája. http://epa.oszk.hu/01200/01259/00002/pdf/bar07.pdf
Kárpáti Aurél: Jacopo meséje. In: Budai Képeskönyv., 1914.
Kárpáti Aurél: Búcsú a halálra ítélt Tabántól. In: Tabán. A lebontott romantika. Zorád Ernő képemlékei., 2002.
Lestyán Sándor: Utolsó séta a Tabánban. In: Tabán. A lebontott romantika. Zorád Ernő képemlékei., 2002.
Zorád Ernő: A művész emlékezik. In: Tabán, a háromszáz éves kártyavár., 1997.
