Egy leharapott orr? Egy jégszekrénybe bújt csaló? Egy kiütött szemű kísértet? Ezek nem egy filmes jelenet kellékei, hanem bizony ezek a furcsa és groteszk események a valóságban is megtörténtek. Méghozzá a múlt századi Budapest mindennapi életében, amely hemzsegett az olykor tragikusan végződő, bizarr bűnesetektől. Íme közülük néhány gyöngyszem:
A Lánchíd környéke. (1890-es évek) - Forrás: hu.pinterest.com
Az orrharapó ember
Egy Varga János nevű napszámost illetett ezzel a névvel a korabeli sajtó, mivel Varga úrnak az a különös szokása volt, hogyha valakire megharagudott, annak csakis az orrára támadt. Konkrét esetet csak egyet említ az újság 1902-ben, amikor is Varga János a vele együtt élő Katona Erzsébetre támadt rá. Egyik este Varga úr részegen érkezett haza a Zápolya utca 18. szám alatt lévő lakásába, s a kedvese ezt szóvá tette. Mire Varga úr azzal kezdte vádolni a hölgyet, hogy a házban lakó Miska nevezetű férfival túlságosan jóban van. Dühének hangot is adva a férfi rátámadt a hölgyre, és tövig leharapta az orrát. Ezután az állítólagos szerető keresésére indult azzal a szándékkal, hogy az ő orrában is tesz némi kárt, de őt már nem csúfíthatta el, mert a rendőrség elfogta. A hölgyet az eset után kórházba szállították, és biztosan túl is élte a támadást, de gondoljunk csak bele, hogy szegény teremtés hogyan nézhetett ki ezek után? Ez a bűntény, talán nem emberölés, de felért egy gyilkossággal. Szegény lányt legalább is egy életre elintézte…
A jégszekrénybe bújt csaló
Egy kevésbé tragikus, mégis vígjátékba illő esetről is olvashatunk a korabeli budapesti sajtó hasábjain. A történetünk főhőse Markó Mátyás, aki a fővárosban volt kávés 1902-ben, s aki több személytől is csalt ki pénzt azzal az ígérettel, hogy háromszor annyi hamis pénzzel fizeti meg a tartozását. (Szóval az ügyfelei is kicsit sárosak voltak.) Az egyik ilyen megcsalt ember Pocik Bálint budapesti lakos volt, akitől Markó 200 Koronát csalt ki, de a tartozását nem fizette vissza. Egy alkalommal Markó és Pocik véletlenül összetalálkoztak az utcán, mire Markó menekülőre fogta. Kétségbeesésében egy kávéházba szaladt, de Pocik a nyomában volt. Markó azonban ismerte a kávéház tűzlegényét, aki a jégszekrénybe bújtatta őt üldözője elől. Amikor Pocik kérdőre vonta a tűzlegényt, az azt mondta, hogy Markó a hátsó kapun át elmenekült. A jégszekrény megmentette ugyan Pocik haragjától, a büntetést Markó mégsem tudta elkerülni, mert az áldozatai feljelentését követően a rendőrség elfogta.
A Nemzeti Kaszinó konyhája. (1902) - Forrás: bpkep.fszek.hu
A kiütött szemű kísértet
A történet főhősei Szüdöki Gyula lakatosmester 6 inasa, akik mind a lakatosműhelyben laktak együtt. A 6 fiú közül két törökbálinti sváb fiú, Praszter János és Mihály, állítólag igencsak babonásak voltak. Ezt kihasználva a Gozsula György nevű fiatal inas azt tervezte, hogy megtréfálja két hiszékeny társát. Egyik éjjel egy fehér lepedőt húzott magára, s egy kisharanggal tizenkettőt csengetve belépett az inasok alvóhelyére. Mire a két babonás fiú felkelt az ágyában és imádkozni kezdtek. A kísértet azonban nem érte be ennyivel, így közelebb lépett a megrémült inasokhoz, s elkezdte ráncigálni a hajukat. Erre az idősebb Praszter fiú már nem hagyta magát, felkapott egy gyertyatartót, s a kísértet fejéhez hajította. A kísértet erre fájdalmasan felüvöltött és összerogyott. A Praszter fiú dobása ugyanis annyira jól sikerült, hogy egy az egyben kivágta vele a kísértet, vagyis Gozsula inas jobb szemét. Így lett a tréfából tragédia…
Jungfer Gyula lakatos műhelye inasokkal (1896) - Forrás: bpkep.fszek.hu
A kitalált gyilkosság
Egy rejtélyes estről számolt be a fővárosi sajtó 1902 februárjában, amikor is hírül adta, hogy egy csinos, fiatal lány megdöbbentő vallomást tett a budapesti főkapitányságon. Állítása szerint megöletett a szeretőjével egy másik fiatal lányt, és már nem bírt a lelkiismeretével, ezért feladta magát. Novakovszka Vanda cselédként dolgozott Krakkóban, ahol a szeretője volt Szersztek Vladiszláv. De egy másik lány is feltűnt a színen, amiért a kedvese elhidegült tőle. Ekkor Vanda elhatározta, hogy megöleti ezt a másik lányt, név szerint Dzivbanoszka Annát, aki szintén cselédként dolgozott. Rávette mindkettőjüket, hogy menjenek inkább Sárospatakra dolgozni a jobb kereset reményében. Sárospatakon aztán Vanda azt mondta Vladiszlávnak, hogy ha valóban szereti őt, akkor végez Annával. A gyilkosságot állítólag aztán együtt követték el: Vanda lefogta az Anna fejét, majd rátérdelt a mellére, Vladiszláv pedig addig verte szegény lányt egy bottal, amíg meg nem halt. Ezután odahurcolták – Vanda vallomása szerint – „valami vízhez” és beledobták a holttestet. A fiatal hölgy ezután Budapestre utazott tovább, Vladiszláv pedig – Vanda állítása szerint – Galíciába. Budapesten azonban Vandát elfogta a bűntudat, ezért jelentkezett a főkapitányságon. A hölgyet ezután letartóztatták, a rendőrség pedig a krakkói és a sárospataki kollégáktól kért információkat, amelyeket másnapig nem kaptak meg. És itt jön a csavar… Eddig egy teljesen átlagos (bár kissé brutális) bűntényről olvashattunk, a történet azonban ezzel még nem ért véget. Ugyanis a következő napon Vanda ismét jelentkezett vallomástételre és azt mondta, hogy minden, amit tegnap mondott, az csak kitaláció, puszta mese. Vladiszláv egyáltalán nem létezik, a szóban forgó Anna viszont igen, de ő még él és virul Krakkóban. Vanda állítólag azért találta ki ezt a bűnesetet, mert az egyik lába nagyon fájt, és képtelennek érezte magát a munkára, ezért úgy gondolta, hogy a börtönben meleg is van és enni is adnak, így még mindig jobb becsukva, mint odakint. Az eset további kivizsgálását sajnos, nem dokumentálta a sajtó, így végül nem tudhattuk meg, mi is volt az igazság: hogy Vanda valóban elkövette-e a bűntettet, és csak védekezésképpen visszakozott, vagy tényleg annyira ostoba volt, hogy egy kitalált gyilkossággal akart börtönbe kerülni, csak azért, hogy melegedhessen, és mellesleg ne kelljen dolgoznia. De kérdem én, hogyha valaki ennyire ostoba, akkor hogyan képes egy ilyen színes, részletes történetet kreálni? A kérdés örök rejtély marad, de Vanda magyarázata a vallomására mindenképp mosolyt csal az arcunkra.
Budapesti Főkapitányság kartotékszobája (1905) - Forrás: bpkep.fszek.hu
Szóval, nem kell filmeket néznünk ahhoz, hogy bizarr és groteszk történetekről halljunk. Csak nézzünk körül a múltunkban…
Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor kövesd az oldalt facebook-on is.
Források:
Pesti Napló, 1902. jan. 1.
Pesti Napló, 1902. jan. 3.
Pesti Napló, 1902. jan. 24.
Pesti Napló, 1902., febr. 25.
