Ugye előttünk van a Keleti, a Nyugati és a Déli pályaudvar képe? És azt el tudjuk képzelni, hogy milyenek is voltak a 20. század elején? Hogyan nézetek ki, hogyan működtek? Általánosságban azt feltételeznénk, hogy rendesen tiszták voltak és minden tökéletesen működött még akkor. De ez egyáltalán nem így volt…
Nyugati pályaudvar (1906) - Forrás: postcards.hungaricana.hu
A budapesti vasúti pályaudvarok épületei igazi mesterművek. Azt azonban már nem lehetne mondani, hogy a legjobb állapotban lennének, sem belül, sem kívül. Az ember azt hinné, hogy ez a mai modern világ nemtörődömségének az eredménye, és hogy ezek az állomások a 20. század elején még teljes pompájukban tündököltek. Ez nem egészen így volt… legalább is egy korabeli pesti polgár beszámolója szerint, amely megdöbbentő őszinteséggel vall az akkori budapesti pályaudvarokról.
Gábor Andor (1884-1953) - Forrás: dka.oszk.hu
Gábor Andor (1884-1953), aki egyébként regényíró, költő, humorista és dalszövegíró volt, 1912-es Pesti sirámok című könyvében részletesen beszámol az egykori budapesti vasútállomások helyzetéről, s nem a legkedvezőbben nyilatkozik. Ezzel kezdi: „A magyar, ha külföldről hazaérkezik, városa miatt a pályaudvaron sápad először el.” Majd így folytatja: „Hogy a megérkező közönségnek mire mindenre volna szüksége, arról azoknak az embereknek, akik Budapest állomásait sorra főnökösködték, ködös fogalmuk sem volt soha. Aki megérkezik, azt néhány perc alatt kivetik az uccára, hogy a fiakkerosok nyalják fel piros vérét a kövezetről. Mosdani akart? Vagy talán fürödni is? Sőt, szerette volna, ha egy borbély leveszi az arcáról az úti borostát? Gyerünk, gyerünk, arra itt nincs hely, és ha van is, ne kérdezd milyen.”
Külön is megemlíti az egyes pályaudvarokat, s azok legfőbb jellemzőit. A Keletiről ezt írja: „A Keleti arról nevezetes, hogy a szép vidéki embert itt gázolja el azonnal a villamos, mihelyt Pesten vagyokot sóhajtva kiszédül a pályaudvar elé s az ucca másik oldalára óhajt menni az úgynevezett járdasziget felhasználásával.”
A Keleti pályaudvar. (1910-es évek) - Forrás: bpkep.fszek.hu
A Nyugatiról való beszámolója ennél jóval sokatmondóbb: „A Nyugati pályaudvar arról híres… miről is híres? Arról, hogy az indulási oldalán van egy harmadosztályú árnyékszéke, amit az elsőosztályú váróteremben is tudomásul kell venni. Igaz, hogy az éttermét is. Nem tudom, hogy melyiknek a levegője megrendítőbb. Föl kell írni még, hogy a Nyugati az a pályaudvar, amelynek az uccai frontját szegény átutazó szűrös-subás magyarok éjszaka Népszállóul használják. Odafeküsznek sorba asszonyok, férfiak vegyesen, tompán, összezúzottan és átalusszák az éjt és reggel tovább utaznak. Nem szép látvány, nem is nagyvárosi, de magyar és szívdobogtatóan szomorú.”
A Nyugati pályaudvar (1916) - Forrás: bpkep.fszek.hu
A Déli pályaudvar jellemzése sem felderítőbb: „A Déli vasút pályaudvara nem is pályaudvar, hanem egy nagyobbszabású vidéki csűr, földszintes melléképületekkel … tyúkóllal, sütőkemencével és lámpakamrával. […] Ez a budai csűr tehát szóba sem kerülhet, mint egy nagyváros, sőt főváros, sőt világváros pályaudvara.”
A Déli pályaudvar (1860 után) - Forrás: vasutallomasok.hu
A pályaudvarok belsejéről általánosságban pedig ezt jegyzi meg: „A pesti pályaudvarok rondák és rendetlenek. […] És azután, hogyan vannak kivilágítva a várótermek és hogyan nincsenek szellőztetve! Hogyan vannak beszennyezve és hogyan nincsenek kisöpörve! […] A pesti pályaudvar azonban züllött és zavaros, kellemes igérvényül az érkező számára.”
Kurz János étterme a Keleti pályaudvaron (Dátum?) - Forrás: postcards.hungaricana.hu
Az állomások állapotának jellemzése után Gábor Andor bemutatja azt is, hogy a pályaudvaron való tájékozódás a vasúton utazónak egy valódi rémálom, annak ellenére, hogy ugye a pályaudvartól rendezettséget és persze, megfelelő tájékoztatást várnánk: „Ez az a hely, ahol minden úgy kell, hogy menjen, mint a karikacsapás s ez az a hely, ahol nemcsak annak kell kiírva lennie, hogy óvakodjunk a zsebtolvajoktól, mert azoktól úgyis hiába óvakodunk, hanem minden egyébnek gyönyörű és olvasható betűkkel – rövidítések nélkül – kell a falakra szerkesztve lennie. És mikor kidugod az orrodat a peronra, ott nagyszerűen tájékozva kell lenned arról, hogy micsoda vonatok állnak előtted és melyik hova megy, továbbá, hogy az a vonat, amit nem látsz, mert nem a belső területen áll, hanem kint, az isten háta mögött, hogy az a vonat hol van, mit csinál és mikor indul.”
A Nyugati Pályaudvar építésekor (1877 körül) - Forrás: vasutallomasok.hu
És végül megismerhetjük a vasúton utazók legnagyobb „mumusát” is: „Hogy két vonat össze legyen tolva és az egyik jobbra menjen, a másik balra, vagy az egyik fele elmenjen, a másik ittmaradjon, ez teljesen lehetetlen valami, s ezt csak itt minálunk találták ki. Úgy eszközlik, hogy a vonatra valahol a középen egy zászlót tesznek, amit nem vagyok köteles észrevenni, de ha észrevenném sem tudnám, hogy mit jelent, mert vasutas-tanfolyamot nem jártam; és valamelyik kocsi lépcsőjére rá van dugva egy tábla azzal a felírással, hogy Ittmarad, amit szintén a legritkább esetben vesz észre az ember, s ha nem veszi észre, akkor csakugyan ittmarad. A többi felírások kacagtató kis sétapálcákra vannak tűzdelve, ha el nem felejtik odatűzni őket, s ezeken a táblákon, hol helyes, hol helytelen adatok vannak feltüntetve aszerint, hogy a kitűzőjük szórakozott volt-e vagy éber. Mindez hozzátartozik a mai pesti pályaudvarokhoz…”
Nyugati pályaudvar étterme (1908) - Forrás: postcards.hungaricana.hu
Utolsó utáni szóként még egy érdekesség: a 20. század elejéről szinte semmilyen képet nem találni a pályaudvarok belsejéről (Kivéve a Nyugati királyi várótermét!). Kívülről száz is van. Ha esetleg valaki tud ilyenről, kérem, hogy ossza meg velünk is!
Nyugati pályaudvar királyi váróterem (1877) - Forrás: redsalon.blogger.hu
Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor kövesd az oldalt facebook-on is.
Forrás:
Gábor Andor: Pesti sirámok. (1912)
