Hallottunk már valaha a Józsi-kávéházról? A legtöbben erre a kérdésre nemmel felelnének, és ez nem is csoda. A Józsi-kávéház nem tartozott a híres-neves pesti kávéházak közé, úgymint a New York, vagy a Centrál, ezért a története szinte teljesen ismeretlen számunkra. A Józsi-kávéház az Almássy tér 7. szám alatti házának földszintjén működött, és az alvilági élet egyik központját jelentette, ahová, ha betetted a lábad, garantáltan elveszítetted minden értékedet.
A Centrál-kávéház tisztes polgáraival. (1910-es évek) - Forrás: hu.pinterest.com
A Józsi-kávéház a VII. kerületben, mint mondtam, az Almássy tér 7. szám alatt volt található. A tulajdonosának kilétét illetően a kutatásom során kérdések merültek fel, ugyanis a Magyarország szállodáit és kávéházait felsoroló adattár – amely 1912-ben készült – szerint a Józsi-kávéház tulajdonosa Steiner József, a Pesti Napló 1909-es cikke viszont Löwinger Józsefet jelöli meg tulajdonosként. Aztán rájöttem, hogy időközben tulajdonosváltás történt, hiszen Löwinger úr ellen eljárás indult 1909-ben, s az is lehetséges, hogy később börtönbe zárták. Hogy miért?
Almássy tér az Almássy utca felől nézve. (1894 körül) - Forrás: fortepan.hu
A Józsi-kávéház nem volt éppen híres kávéház, vagyis az volt, csak épp alvilági körökben. Vendégei általában nem a tisztességes pesti polgárok közül kerültek ki. A Pesti Napló szerint „részeg napszámosok, könnyelmű fiatal legények és az utca kóbor leányai” látogatták. A hírét a pesti rendőrség is jól ismerte, s gyakran jártak oda razziázni, ám rendszerint csak egy-két zsebest, vagy hamiskártyást tudtak elfogni, de nagyobb méretű bűnszövetkezés nyomaira soha nem bukkantak. Azt azonban a rendőrség is sejtette, hogy valami nagyobb és sötétebb dolog rejtőzik a színfalak mögött, de bizonyítani nem tudták. Egészen 1909 márciusáig, amikor is besúgók segítségével egy egész bűnszövetkezetet füleltek le, amelynek a vezetője a Józsi-kávéház tulajdonosa, Löwinger József volt.
Kártyázók (1900 körül) - Forrás: fortepan.hu
Löwinger József ugyanis, nemcsak a Józsi-kávéházat birtokolta az épületben, hanem ezen kívül kibérelt még vagy 10 földszinti lakást, amelyeket kávéházszerűen rendezett be, és ezek adtak otthont a hamiskártyásoknak. Ide hozták a szerencsétlen áldozatokat, hogy aztán a kártyán elnyerjék mindenüket. Ezekbe a lakásokba, csak a Józsi-kávéházon keresztül lehetett bemenni, de a bejárata rejtve volt, s mivel a rendőrség nem tudott ezekről a rejtett zugokról, így nem is kereste őket. Löwingernek amúgy is voltak őrszemei az Almássy teret határoló utcák sarkán, így ha megjelent a rendőrség, akkor minden nyomot el tudott tüntetni, mielőtt a rendőrök a kávéházba értek volna.
Budapesti rendőrök (1895) - Forrás: hu.pinterest.com
A hamiskártyások áldozataikat rendszerint az utcáról csábították be egy kis „tisztességes” játszmára. Erre a célra fiatal lányokat alkalmaztak, akik leszólították a gyanútlan járókelőket. Igazából mindegy volt nekik, hogy ki az illető, csak legyen legalább egy gyűrű az ujján, vagy egy óra a zsebében. Ha pedig az áldozat leült a kártyaasztalhoz, akkor először mindig ő nyert, majd mikor már emelte a tétet a hamiskártyások mozgósították magukat, s addig nem állt fel a szerencsétlen, amíg már csak a ruhája maradt rajta.
Paul Cézanne: Kártyázók (1895) - Forrás: cultura.hu
1909 márciusában azonban a rendőrség rajtaütött a titkos lakásokban bujkáló bűnözőkre, s nem kevesebb, mint 20 ismert hamiskártyást vittek be a kerületi rendőrkapitányságra, s mellettük 8 áldozatot, akik között volt egy hentesmester és egy vasúti hivatalnok is.
Egy korabeli hentesüzlet. (1910) - Forrás: hu.pinterest.com
Löwinger József ellen eljárást indítottak és kérvényezték, hogy vonják meg az iparengedélyét. Hogy ezután hogyan működött a kávéház, nem tudni. De az biztos, hogy ennél már csak tisztességesebb lehetett.
Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor kövesd az oldalt facebook-on is.
Források:
A budapesti kávéházak listája 1912-ből. Budapesti Negyed, 1996. 2-3. sz.
Pesti Napló, 1909.
