Gondoltunk már arra valaha, hogy milyen íze lehet a lóhúsnak? A legtöbbünket még az elképzeléstől is kiráz a hideg, hogy egy lovat azért vágjanak le, hogy aztán kirántva rizi-bizivel megehessük. Pedig a szomorú igazság az, hogy a budapestiek nem mindig vettették meg a lovak húsának ételként való fogyasztását.

A Teréz körút egykor, előtérben egy lovasrendőr - Forrás: bpkep.fszek.hu

Egy félelmetesen megdöbbentő tényre bukkantam a minap Budapest 20. század eleji sajtóját lapozgatva. A Pesti Napló adja hírül, hogy 1905. október 1-jétől lehet lóhúst kapni a pesti henteseknél. Állítólag az emberek szinte megrohamozták azt a 3 hatósági mészárszéket, ahol először lóhúst lehetett kapni. Maga a sajtó is csodálkozását fejezte ki, hogy annyi ember lehet Budapesten, akik kedvelik a lóhúst. Pedig a számok nem hazudnak: a híradások szerint az első napon a 3 hatósági mészárszékben 1080 kiló lóhús és 2500 darab lókolbász fogyott el.

Mészárszék - Forrás: fortepan.hu

Először magam sem hittem el, hogy valóban ilyen sokan kedvelték volna a lóhúst, amikor előtte nem valószínű, hogy nagy mennyiségben fogyasztottak volna belőle. Majd néhány adat rávilágított a nagy lóhús fogyasztás lehetséges okára. Ez pedig nem volt más, mint az ára. A lóhús ára, ugyanis 40 krajcár, míg a marhahús ára 80-90 krajcár között volt, tehát a lóhús feleannyiba sem került, mint a marhahús. Ez azt is jelentette, hogy a lóhúsból olyan rétegek is tudtak venni, akik egyébként még húst sem láttak életükben.

A másik oka még lehetett a kíváncsiság is, hiszen a népesség jó része eddig inkább csak ült a lovon, vagy a kocsiját húzták a lovak, de bele még kevesen haraptak.

József nádor (1796-1847-ig a Magyar Királyság nádora) négyes fogatú kocsija - Forrás: bpkep.fszek.hu

Hogy miért kezdték el a lovakat kolbászként árulni? A korabeliek ezt a modernizálódó világgal magyarázták. A lovaknak ugyanis, egyre kevesebb szerepe jutott az emberek életében. Lóvasút helyett villamos járt, a lovas kocsikat lassan az automobilok váltották fel, és egyáltalán a gépek mindenhonnan kezdték kiszorítani a lovakat. Egy helyen volt még fontos szerepük: a lóversenyen, illetve 1905-től a konyhákban is.

Lóvasút a Margitszigeten - Forrás: bpkep.fszek.hu

Ez az őrült lóhús fogyasztás egyúttal az élcelődések középpontjába is került. Voltak, akik humorosan próbálták megközelíteni ezt a kérdést. Ilyen poénok keringtek az egykori Pesten: "A magyarokról már Bölcs Leó megírta, hogy nyereg alatt puhítják a húst. Most is csak azt teszi a magyar. De most a nyereg és a ló közt nincs idegen hús. A nyereg alatt közvetlenül a ló következik. És az puhul."; "Eddig a lovaknak könnyed, költői neveik voltak: Szellő, Karcsú, Villám stb. Most nekik is olyan nehézkes, vágóhíd ízű neveik lesznek, mint: Riska, Boci stb."; "És tudja, mi a lóhús-divat legszebb diadala? Amikor Ujházi Ede (a kor egyik neves színésze) ebédel, és mikor a pincér leönti szósszal, már nem azt kiáltja rá, hogy "marha", hanem azt, hogy "ló"!"

Ujházi Ede (1841-1915) színész, róla nevezték el az újházi tyúkhúslevest - Forrás: postcards.hungaricana.hu

Az őrület, valóban őrület volt, ezt a számok is jól mutatják: Két hét alatt leöltek 90 darab lovat, s eladtak (a 3 hatósági lómészárszékben) 9000 kiló lóhúst, 300 kiló májat, 250 kiló levescsontot; 80 kiló hájat, 1100 kiló szárazkolbászt, 1000 kiló koszorú-kolbászt (krinolint), 150 kiló párisit, 650 kiló szalámit és 130 kiló nyelvsajtot. Elkelt ezen kívül 35000 darab tormás és debreceni kolbász, és 41000 darab ló-szalfaládé.

Hogy meddig tartott ez a lóhús iránti hatalmas érdeklődés, nem tudjuk. Annyi azonban bizonyos, hogy egyszer csak vége szakadt a lóhús evésnek, hiszen ma már hiányzik a rántott lóhús a mindennapi étrendünkből… A lovakat nem arra teremtették, hogy a tányérunkban végezzék, s ez így is van rendjén.

Forrás:

Pesti Napló, 1905. október

Budapest székes főváros Statisztikai Évkönyve 1905.

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor kövesd az oldalt facebook-on is.