Sokan vágyunk kalandos életre. A kalandoknak azonban nem mindig jó a végük, s gyakran a balszerencse is együtt jár velük… S van, hogy csak az jár velük együtt… Szigeti József életét a kalandok és a balszerencse kísérte végig, s ez az érdekes kombináció háromszor is megakadályozta a halálát.
Öngyilkosságok és öngyilkossági kísérletek terén mindig is élen jártunk. Nem volt ez másképp a 20. század eleji Budapesten sem. Sok elkeseredett ember vetett véget önként az életének a régi fővárosban is. A statisztikai adatok szerint 1904-ben (amikor Budapest lakossága kb. 800 000 fő volt) 482-en kíséreltek meg öngyilkosságot a fővárosban, s ezen felül 278-an voltak, akiknek sikerült is ez a kísérlet. 1905-ben 270 ember fordult maga ellen, s történetük halállal is végződött. (Ezek a számok valóban magasak, ha azt tekintjük, hogy 2006-ban 2460 ember lett öngyilkos, de egész Magyarországon, vagyis kb. 10 millió emberből.) Egyébként a régi budapestiek előszeretettel választották a dunai hidakat, illetve a Duna partot öngyilkosságuk elkövetéséhez.
Duna rakpart a Hungária szállóval - Forrás: bpkep.fszek.hu
Szigeti József is pontosan így tett, de tettét nem koronázta siker, ugyanis az Erzsébet-híd alatti gyalogjáróról ugrott a Dunába, de éppen a víz alatt kifeszített kötélre esett, amelyen megakadt. A hídon álló rendőr észrevette, leszaladt, s több hajósember segítségével kimentette, majd a rendőrségre kísérte. Itt derült fény tettének (igazoltan jogos) okára.
Szigeti József, sáros megyei születésű, 31 éves férfi volt, aki foglalkozását tekintve rengeteg minden volt egyszerre: iparos, ügynök, kereskedő, gyáros, szolga és vasúti munkás, sőt lóápoló is. Az apja lódoktor volt Sáros megyében. Tizenkét éves korában elhagyta őt és az édesanyját. Röviddel ezután az anyja belehalt a bánatba. Ekkor a falusiaktól megtudta, hogy az apja Amerikába szökött a község egyik legszebb lányával, a szép Berkei Margittal, s vele együtt elvitt minden pénzt is, ami otthon volt. Ettől kezdve a falu tartotta el a fiút, amíg váratlanul levelet nem kapott New York-ból.
Falusi életkép - Forrás: fortepan.hu
Az apja üzent neki, hogy küld pénzt, menjen ki Amerikába, ahol az üzletében fogja alkalmazni. 1889 tavaszán József el is utazott Hamburgba. A hajón azonban, amire átszállt, elcsúszott és kitörte a lábát, úgyhogy betegen szállították New-Yorkban partra, és kórházba vitték. Hatheti fekvés után távozott onnan, s nyomban az apját próbálta felkeresni, akinek a kórházból többször is írt, de sohasem kapott választ a leveleire. Elment tehát, arra a helyre, ahol az apjának kis szeszesital- és dohányüzlete volt. Az üzletet viszont nem találta, s a szomszédoktól tudta meg, hogy az apja, megérkezése előtt néhány nappal, meghalt. Bánatában inni kezdett, és a sok ital ölte meg.
New York-i utca az 1900-as évek elején - Forrás: historyinphotos.blogspot.hu
Ezután nem tudott mit tenni, csak napokig csatangolt az utcán, míg végre egy magyar feliratú üzlet elé ért. Cipőüzlet volt; s a tulajdonosa: Czukor Károly. A cipészmesternek (aki egyébként budapesti volt) elmondta a bánatát. A mester megsajnálta, s így lett belőle suszterinas. Öt évig szolgált a suszternél. 1895-ben, miután felszabadult, elszegődött egy cipőgyárba. Két és fél évig dolgozott ott, s ez alatt ezer dollárt takarított meg. A gyárban barátságot kötött egy Liebknecht Antal nevű bécsi szaktársával, akinek az az ötlete támadt, hogy nyissanak ketten valami kis üzletet. Három év alatt a kis üzletből egész gyár lett. De ekkor a társa megszökött, elvitt minden pénzt és annyi adósságot csinált, hogy kénytelen volt becsukni a gyárat. Hogy valami pénzhez jusson, egy szállodában kezdett dolgozni, mint szolga. Ekkor azonban betegeskedni kezdett, és nem bírta el a nehéz munkát, ezért kirúgták. Elkeseredésében a szálloda egyik kamrájában akarta magát az ablakvasra felkötni. Éppen a kötelet igazította, amikor berohant a szálloda portása, s tolvajnak nevezve kicipelte az udvarra.
Suszter és az inasok - Forrás: shoesandcraft.com
Ott neki esett minden alkalmazott és agyba-főbe verték. Hiába erősítgette, hogy ártatlan. Egy rendőr is jött, és elvitte magával. Csak később tudta meg, hogy a szállodában régóta lestek egy tolvajt, aki az éléskamrát dézsmálta meg. Bár ártatlan volt, ellene vallottak, és végül elítélték hat hónapi börtönre. Hat hónapot a rabkórházban töltött sérülései miatt. Innen kikerülve, hulladékokból élt, és piszkos lebujokban aludt. A külseje a sok szenvedéstől annyira megváltozott, hogy senki sem akart neki munkát adni. Csak nagy nehezen tengődött valahogyan 1905 elejéig, amikor is január 6-án a new york-i osztrák-magyar konzulátusra hívták be, s a tudtára adták, hogy meghalt egy nénikéje, aki után 3000 koronát örökölt. Újra elkezdett reménykedni, hogy talán jóra fordul az élete, és amint lehetett, el is utazott.
Ferdinand Hart Nibbrig nevű csavargó portréja (1904) - Stedelijk Museum Amsterdam (Talán Szigeti József is így nézhetett ki a végére!) - Forrás: stedelijk.nl
Mivel pénze nem volt, beállt lóápolónak egy hajóra, amely ennek fejében átvitte Európába. Hamburgba érve, az ottani konzulátustól kapott annyi pénzt, hogy Budapestre utazhasson, s csak itt tudta meg, hogy a 3000 korona öröksége csak papíron van. A nénje ugyanis úgy el volt adósodva, hogy minden adóssága levonása után neki mindössze 1 korona 75 fillért adtak ki! Ez volt az a pont, amikor másodjára is betelt neki a pohár, ismét öngyilkosságot próbált elkövetni. Éppen húsvét vasárnapján kiment a Városligetbe, és felakasztotta magát egy fára. Egy rendőr azonban éppen arra járt, és még időben levágta a kötélről. A Rókus kórházba, és onnan a toloncházba került. Majd csavargás miatt hazatoloncolták. Otthon senki sem ismert rá, így gyalog visszatért Budapestre, s ott próbált megélhetést keresni, végül taligát tolt a fehérvári homokbányákban. De 1905. júniusában onnan is elbocsátották munka hiányában. Emiatt keseredett el annyira, hogy újból az öngyilkosság mellett döntött. Viszont, mint tudjuk, ez sem sikerült neki!
A Rókus kórház Budapesten - Forrás: bpkep.fszek.hu
Szigeti nyomorúsága egyébként annyira meghatotta a rendőröket, hogy összeadtak neki néhány forintot, és aztán elengedték.
A sok a jóból is megárt, hát a balszerencséből…
Forrás:
Pesti Napló, 1905. június 11.
Budapest székes főváros Statisztikai Évkönyve 1904., 1905.
Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor kövesd az oldalt facebook-on is.
