Tudom, a „kaszinó” szóról mindenkinek azonnal a rulett és a póker jut eszébe. De itt egyáltalán nem erről van szó.
Egy különös szokásnak hódoltak szeretett budapesti elődeink. Az utcai „kaszinózás” egyszerűen azt jelentette, hogy a budapestiek előszeretettel álltak meg a járdán egy kis csevegésre, általában nem egyedül, hanem egész társaságban. Hogy ezt miért pont "kaszinózás"-nak hívták, azt nem tudom! Ez a társaság – amely rendszerint kocsisokból, tejkihordókból, zsákhordókból, cselédekből stb. állt – „zártkörű” volt, és nagyon rossz néven vette, ha bárki is megzavarta.
Blaha Lujza tér 1890-es évek - Forrás: bpkep.fszek.hu
Így önmagában ezzel nem is lenne semmi baj. A probléma ott volt, hogy a dolgaik után járó emberek elől elzárták az utat, s azok csak nagy kört leírva tudták őket megkerülni. Ennek az utcai „kaszinónak” előjogai voltak, de kötelességük persze semmi. Minden pillanatban a tagja lehetett bárki, de kölcsönös udvariasságról a tagsággal nem rendelkezőkkel, szó sem volt.
Népszínház utca 28. 1890-es évek -Forrás:bpkep.fszek.hu
Az akkori sajtó a következőket javasolta a „kaszinón” kívüli embereknek: „Verőfényes időben még tűrhető az állapot. A munkája után siető csak arra ügyeljen, hogy meg ne érintse kabátja szélével a kaszinó valamelyik tagját, mert különben nyomban felvilágosítják a helyzetről, még pedig budapesti szokás szerint: nem éppen a legildomosabban. Esős időben azonban valósággal kellemetlen az állapot, mert a kaszinó tagjai csak arra nézve engednek választást, hogy vagy visszaforduljon az illető, vagy pedig merészen belépjen a kátyúba, amely a járda melletti szabad ösvényt elborítja. Aki föl mer szólalni ezen állapot ellen, az ne felejtse el az atléták jelszavát, hogy „soha sincs egyedül az ember, ha vele van az ökle.” Aki pedig nem bízik az öklében, jól teszi, ha összecsapja az esernyőjét…”
Egy budapesti utcasarok - Forrás: viztorony.hu
Az újság még megjegyzi, hogy ez persze elő sem fordulhatna például Párizsban vagy Berlinben, mert ott, ha csak egy pillanatra is megállna az ember a járdán – mondjuk, mert egy kirakatot szeretne megnézni – egy rendőr azonnal ott teremne mellette és felszólítaná, hogy hagyja szabadon az utat.
A budapesti rendőri intézkedésekről csak annyit, hogy legtöbb esetben ők is tagjai voltak ezeknek a „kaszinóknak”.
Végül csak egyetlen mentséget talált az akkori sajtó a budapestiek számára, mégpedig hogy „minden világvárosi stréberségünk mellett is még egészen „Kelet” vagyunk.”
Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor kövesd az oldalt facebook-on is.
Források:
Pesti Napló, 1904. augusztus 25. (OSZK Mikrofilmtár)
http://bpkep.fszek.hu/WebPac_kep/CorvinaWeb?action=onelong&recnum=804409&pos=9
http://bpkep.fszek.hu/WebPac_kep/CorvinaWeb?action=onelong&recnum=761978&pos=4
