El tudjuk képzelni Budapestet villamos nélkül? Ma már ez a két fogalom teljesen összeforrt. És azt el tudjuk képzelni, hogy a villamoson csak ülve utazhatunk?

A villamos 1887 óta Budapest közlekedésének szerves részét képezte, s számtalan módon próbálták szabályozni működését. Ezek közül azt hiszem, az egyik legfurcsább rendelet, amely valaha előfordult a villamos történetében, az 1903-ban kiadott miniszteri rendelet, mely szerint a villamosok belsejében megszűnt az „állóhely”.

1.kép Régi villamoskocsi-külső peronnal - Forrás: bpkep.fszek.hu

A régi villamosok még egészen másképp festettek, mint a mai combino-k: külső peron résszel rendelkeztek (amely nem az oldalán, hanem a két végén helyezkedett el), így a villamos tulajdonképpen két részre osztódott: a külső peron és a belső rész. 1903-ban egy miniszteri rendelet eltörölte az „állóhely” fogalmát a villamoskocsik belső részében, így csak az utazhatott itt, akinek volt „ülőhelye”. Hogy ennek mi volt a pontos oka és szándéka, erre még maguk a villamos kalauzok, illetve a villamos utasai se tudták a választ.

2.kép Régi villamos az Oktogonnál - Forrás: iho.hu- Kubinszky-Lovász-Villányi: Régi magyar villamosok

1904. januárjában az Esti újság egy felháborodott utas levelét közölte, amely pontosan ezt a problémát feszegette: „(…) Mentem ma a városi vasútnak egy Podmaniczky-utca–Eskü-tér közt járó kocsiján a Nagykörút sarkától az Akadémia-utcáig. Mikor fölszállottam, a kocsi belseje teljesen üres volt; a hátsó peronon egy úr állott, az első peronon kettő vagy három. Elfoglaltam ülőhelyemet, de azután az utcán valami lefoglalta figyelmemet, fölállottam és ülésem előtt állva néztem ki az utcára. A Váci-körút sarkán hárman szálltak be a kocsiba, egy asszony és két férfiú. Ugyanott hozzámjött a kalauz és illedelmesen fölkért:

-Tessék helyet foglalni, a kocsiban nincsen állóhely.

-Dehogy, – feleltem, – nincs kedvem leülni és nem tilthatja senki, hogy ülőhelyem előtt álljak. Később, midőn a kocsi a Báthory-utcába ért, leültem, mert már nem volt látható, ami azelőtt érdekelt.”

Ezek után élénk vita bontakozott ki a panaszos úr és a kalauz között. A kalauz azt állította, hogy a miniszteri rendelet szerint mindenféleképp tilos állni a kocsi belsejében, mert ha egy ember föláll, akkor fölállhatna más is. Az úr ellenben azon az állásponton volt, hogy a miniszteri rendelet a kocsi belsejébe felvehető utasok számát szabályozta, oly módon, hogy a megszabott ülőhelyek számát meghaladó utasnak nem szabad a kocsi belsejében állnia. Szerinte sem a minisztériumnak, sem másnak nincsen köze ahhoz, hogy állnak, vagy ülnek a kocsi belsejében az utasok, csak a számuk a megengedett határt ne lépje túl. A miniszteri rendelet a közbiztonság érdekében törölte el az „állóhelyeket”, és nem rendelt el ülőkényszert.

3.kép Villamos végállomás a Nyugatinál - Forrás: iho.hu-Kubinszky-Lovász-Villányi: Régi magyar villamosok

A vélemények, tehát megoszlottak. Bárhogyan is volt, de a miniszteri rendelet következtében egy érdekes jelenség is kialakult. Ugyanis az új rendelettel átalakultak az udvariasság szabályai a villamoson. Ezt jól példázza egy Erzsébet-körúti villamos kocsin történt eset.

Egy hölgy fölszállt, s bement a kocsi belsejébe, ahol minden hely el volt foglalva. Egy úr nyomban fölugrott, és átadta a helyét. Erre jött a kalauz és felszólította, hogy a kocsiban nincsen állóhely. Az úr kiment a peronra, és a kalauz megkérte, hogy szálljon le, mert nincsen több hely. Az úriember azzal védekezett, hogy neki volt helye, csak udvariasságból átadta. De nem volt mit tenni, az úrnak a következő megállónál le kellett szállnia. Erre a leszállított úr és a villamoson maradt urak jelentős pillantást váltottak. Mindannyian levonták maguknak a tanulságot.

Most képzeljük el, hogy a combino-n eltörlik az állóhelyet a biztonságos utazás érdekében! Akkor nemhogy átalakulnának az udvariasság szabályai, hanem egyszerűen megsemmisülnének, s újra a „farkas törvények” uralkodnának. „Székfoglaló játék” egy durvább verzióban…

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor kövesd az oldalt facebook-on is.