A Lövölde tér. Csak egy közönséges tér a VI. és VII. kerület határán. Vagy talán mégsem?
Ha ma arrafelé járunk, a magas pesti bérházak között meghúzódó csendes, egy részen fáktól övezett teret találunk, amelyen egy villamoskocsira emlékeztető WC épület, egy elkerített játszótér és néhány bódé sorakozik. Ebbe a képbe nehéz beleképzelni a csodát… Többeket a múltban mégis megihletett.
A Lövölde tér mai képe - Forrás: wikipedia.org
1915-ben Krúdy Gyula hagyta hátra egy novellájában a Lövölde tér egy hétköznapi téli reggelének részletes képét. Ez a munkája Pesti hajnal falusi álma címen megtalálható a Pest-Budai hangulatok című novella-válogatáskötetben is, amely az Alinea Kiadó gondozásában jelent meg 2013-ban. A híres író mellett még valaki van, aki megemlékezett az egyszerű pesti köztérről, s dalba is foglalta a Lövölde tér nevét: 1985-ben jelent meg Kern András egyik albumán a Lövölde tér című kuplé, amely később nagy népszerűségre tett szert. De vajon mitől volt számukra olyan különleges pont ez a tér?
A válasz egyszerű: az emlékek miatt.
Krúdy Gyula rendkívüli tehetséggel és érdeklődéssel figyelte és örökítette meg a múlt század eleji pesti utcák hangulatát a legapróbb részletekig. Krúdy a Király utca sarkán lévő bérházban lakott 1899-től egy rövid ideig, s ablakuk pontosan a térre nézett, ahogyan ezt maga is írja: „(…) a Lövölde tér mégis különös hangulatokat kelt életre, ha valaki csöndes ablakból, beteges télen és egy ó-regényt félretéve nézdeli a városnak ezen kedves részletét.” A Lövölde tér, természetesen akkoriban még egészen másképp festett. Kofák árultak az utcán, az emberek jöttek-mentek a dolguk után igyekezve, ráadásul a Lövölde tér 6. szám alatt működött a Kairó kávéház, amelynek olyan neves törzsvendégei voltak, mint például Teleki Pál, vagy Gundel Antal (Gundel János fia).
Berkes Antal képe a régi térről - Forrás: wikipedia.org
Krúdy így emlékszik a tér reggeli képére: „És most üt az óra az evangélikus toronyban, és már elment nagy csöndben az első villamoskocsi, ébred a tér és környéke, emberek jönnek, és a hóba beleírják lábnyomukat, hogy ekkor meg ekkor erre jártak, mint a berlini rőfös a Lengyel-nyereg sziklafalán.”
Lövölde tér az 1900-as évek elején - Forrás: szm.hu
Kern András és Horváth Attila dalszövegét, pedig nem is kell magyarázni: ez a dal maga az emlékezés:
Lövölde tér, ott mindig hideg van
Lövölde tér, ott mindig álltam a fagyban
Lövölde tér, ott sosincs nyár, csak ősz, meg tél
Vagy csak úgy képzelem én
Hányszor vártalak ott a télben
Volt úgy is, hogy hiába
Mennyit támasztottam a tökmagos bódét
Míg jött a troli, de elengedtem s néztem utána.
A szöveg egyértelműen elárulja, hogy a szerzők egy emlékképet örökítettek meg, amely a térhez kötődik: hideg, fázós napokon várni valakire, talán reménytelenül. A dalszöveg által bemutatott kép már sokkal inkább emlékeztet minket is arra a Lövölde térre, amelyet ma ismerünk: villamos helyett trolibusz jár, s nem kofák állnak a téren, hanem csak az egyszerű bódék.
Trolik - Forrás: hamster.blog.hu
Felettébb érdekes azonban, hogy minkét szöveg egy téli, hideg hangulatot idéz fel. Ezek szerint a Lövölde tér csak a hideg és borús emlékek otthona, s valóban igaz lenne a dalszöveg: „Lövölde tér, ott mindig hideg van”, vagy csak a véletlen hozta így? Erre a választ mindenki megtalálhatja, ha a Lövölde tér felé jár…
Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor kövesd az oldalt facebook-on is.
