Egy szakácsnő, aki vagyont örökölhetett volna, ha megtalálják...
2015. október 08. írta: Serendipity87

Egy szakácsnő, aki vagyont örökölhetett volna, ha megtalálják...

Lehet valaki olyan szerencsés, hogy egy gazdag amerikai rokon vagyonát örökölje? „Ilyen csak a mesékben és a filmvásznon van!” – mondanánk sokan. De a budapestiek bebizonyították, hogy ez a valóságban is megtörténhet. A 20. század eleji Budapesten esett meg, hogy egy egyszerű szakácsnő egy pillanat alatt gazdaggá vált, illetve válhatott volna, ha megtalálják…

kislany_a_konyhahan-fortepan_hu.jpg

Kis szakácsnő a kis konyhában - Forrás: fortepan.hu

 

A régi budapesti sajtó egy érdekes, mégis szinte hihetetlen történetről számolt be 1905-ben. Egy vagyonos özvegyember, Laval János, aki 1880-ban vándorolt ki Amerikába, Magyarországon, jobban mondva Budapesten kereste az örökösét. Igen, ő kereste!

Odakint szép vagyonra tett szert, de mind a feleségét, mind a gyermekeit elvesztette. Azt azonban nem akarta, hogy a vagyona idegen kézre jusson, ezért szerette volna megtalálni egykori mostohatestvérét, akiről már hosszú évek óta nem hallott.

51b3a2f7af81d3a537267cac0f79ea9b.jpg

Fiatal szakácsnő - Antique Clip Art - Forrás: thegraphicsfairy.com

 

Így Laval János a budapesti rendőrséghez fordult segítségért, hogy megtalálja a fővárosban élő mostohatestvérét, és magához fogadja. A budapesti főkapitányság elkezdte keresni az özvegyember testvérét, akiről annyit sikerült kinyomozni, hogy Feczkó Máriának hívják, s évekig szolgált a fővárosban, mint szakácsnő. Két éve férjhez ment egy Jehorszky János nevű pékmesterhez. Azóta azonban nem tudják, hogy hol tartózkodik.

Az esetről, sajnos nem volt több értesítés, így azt sem tudjuk, hogy végül sikerült-e megtalálni a szerencsés szakácsnőt. Annyi viszont bizonyos, hogy nem mindennapi egy olyan történet, ahol a gazdag ember keresteti a rendőrséggel a rokonát, hogy a vagyonát ráhagyhassa.

 

Forrás:

Pesti Napló, 1905.

 

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor kövesd az oldalt facebook-on is.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://emlekezzbudapest.blog.hu/api/trackback/id/tr527922218

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Moin Moin 2015.10.08. 18:24:28

Egy ehhez nagyon hasonló történet a mi családunkban is megesett a tízes-korai 20-as években. Anyai nagyanyám egyik távoli, Budapesten élő, gazdag ékszerész rokona halt meg gyermektelenül, özvegyen és az ő végrendelete szólt úgy, hogy a hatóság keresse meg a Heves megyében élő távoli rokonokat-örököseit.

Évekig nem sikerűt megtalálni őket - volt ui. közben egy világháborús vereség, egy Trianon, egy őszirózsás forradalom, egy tanácsköztársaság, meg egy lovastengerész... 1924-ben aztán ment a nagyapám valami papírért az egri örvényhatóságra, ahol a kért okirathoz kérték a felesége születési nevét is. Ő mondja: Iby Julianna - erre a főhivatalnok:
- Na, megvannak végre a Heves-megyei Ibyek!
Elmondta nagyapámnak, mi a helyzet és hogy az örökösöknek, nagyanyámnak és a testvéreinek be kell menni az örökséget átvenni.

Ez a történet jól végződött: igaz, 4 évig húzódott még a kifizetés (ui. az örökhagyó egy bécsi bankban helyeztette letétbe az örökséget, készpénzt, ékszereket, stb.), de 1928 tavaszán végre kifizettek a 7 testvérnek (az 1927-es pengőreform is közbejött, további hónapokat adva a procedúrához) összesen 42.800 pengőt - azaz akkor egy kisebb vagyont. Akkoriban ez megfelelt több mint 11 kg arany árának,

Nagyszüleim ebből traktorokat és cséplőgépet vettek (már volt egy gőzekéjük és egy cséplőgépük korábban is) - amelyekkel aztán sikerült elérniük azt, hogy 1949-ben szépen fel is vették őket a kuláklistára!:-)

KK69 2015.10.08. 21:32:50

Moin Moin: Köszi a történetet!

stochastic 2015.10.09. 08:58:05

az ükapám az egyik lányával az 1900-as évek elején Amerikába vándorolt. küldött pénzt, vagy hajójegyeket (ezt balladai homály fedi) az itthonmaradottaknak egy levélben. nem tudott olvasni senki, úgyhogy elvitték a jegyzőhöz, aki tudott, de ő nem volt valami becsületes, mert nem olvasta fel az egész levelet, ráadásul a küldött dolgokat szépen eltette. erre a történetre gondolom jóval később derült fény, amikor már mindegy volt.

Serendipity87 2015.10.09. 11:06:28

Ezek remek sztorik! :) Mindenkinek nagyon szépen köszönöm, hogy megosztotta velünk a saját történetét! :)
süti beállítások módosítása