"Íme a csalásnak egy újabb fajtája." Ezzel a mondattal kezdődött az a cikk, amelyet a minap olvastam a Pesti Napló egyik 1904-es számában. A múlt héten már volt szó egy kreatív tolvajról, aki detektívnek adta ki magát. A következő csaló módszere is bővelkedik kreativitásban.
Különös figura járta a pesti bérházakat 1904-ben. Egy teljesen átlagos külsejű bácsi - a hóna alatt egy betakart csomaggal - jelent meg a mit sem sejtő áldozatoknál, akik rendszerint, vagy fiatalemberek, vagy háziasszonyok voltak. A bácsi nem is csöngetett be akárkihez, csak akit potenciális vevőnek tartott. (Ezért előtte át is tanulmányozta a lakók névjegyzékét.) Ha egy kis beszélgetés után biztosnak találta az üzletet, akkor előállt azzal, hogy neki egyébként pompás francia konyakjai vannak, amelyeket potom áron tud adni, mivel árverésen szerezte őket. Ezzel egy kisebb üveget húzott elő a zsebéből, s kóstolásra kínálta. Miután a vevő meggyőződött róla, hogy a kis üvegben lévő nedű valóban elsőosztályú konyak, a bácsi csomagjából a legkülönbözőbb francia konyakok kerültek elő, amelyből az áldozatok szívesen vásároltak egy-két üveggel.
Bisquit Dubouché & Co. - Francia konyak 1904-ből
Forrás: oldliquors.com
A bácsinak még ahhoz is volt arca, hogy a vevőktől újabb címeket kérjen, ahol lennének érdeklődők a titkos üzletre. (Ezért sokszor az is előfordult, hogy konkrét címre ment.)
A probléma csak azután kezdődött, hogy a vevők a konyakot felbontották. Abban ugyanis nem konyak, hanem közönséges festett, cukros víz volt.
A rendőrségre tucatjával érkeztek a feljelentések, de az illetőt, vagy illetőket (mert lehet, hogy többen is voltak) nem sikerült elkapni.
Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor kövesd az oldalt facebook-on is.
Forrás: Pesti Napló, 1904. október 15. (OSZK Mikrofilmtár)
