A csalók és tolvajok kreativitása nem ismer határokat, főként, ha arról van szó, hogy hogyan cserkésszék be szerencsétlen áldozataikat. A múlt század eleji Budapestnek is meg voltak a saját lókötői, akik képesek voltak bármit kitalálni, csakhogy egy kis pénzhez jussanak.
Erre bizonyítékul ezt a megtörtént esetet találtam a Pesti Naplót olvasva (szóval tényleg nem én találtam ki): egy napon Henika Róza szakácsnőhöz, aki a Népszínház utca (amely régen Sertéskereskedő utca volt) 27. számú házban lakott, beállított egy fiatalember, aki azt állította magáról, hogy detektív, aki azért jött, mert a szakácsnő ellen lopás miatt feljelentést tettek. Az állítólagos detektív felszólította a szakácsnőt, hogy kövesse. A szakácsnő, bár nagyon elcsodálkozott rajta, hogy valaki lopással vádolja, követte a fiatalembert. Egyébként sem mert ellent mondani neki, mert a fiatalember meglehetősen határozott volt. (Az persze eszébe sem jutott, hogy igazolványt kérjen a "detektív"-től.) Henika Róza lement vele az utcára, s ott a "detektív" végül mégiscsak elengedte.
Rendőrségi kihallgatás (1905) - Forrás: bpkep.fszek.hu
A szakácsnőt megelőzve a "detektív" visszatért a szakácsnő lakására. Ott azt mondta, hogy a szakácsnő küldte fel, ezzel belenyúlt a szekrényébe, s kivett onnan három zálogjegyet s egy pénztárcát, amelyben egy ezüst gyűrű volt. Mikor a szakácsnő hazaérkezett, akkor derült ki, hogy egy tolvajjal volt dolga, aki detektívnek adta ki magát.
A rendőrség végül elfogta az áldetektívet, akit Baron Richárd tizenkilenc éves csavargó, a főváros területéről kitiltott asztalossegéd személyében azonosítottak.
Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor kövesd az oldalt facebook-on is.
Források:
Pesti Napló, 1904. október 14. (OSZK Mikrofilmtár)
http://bpkep.fszek.hu/WebPac_kep/CorvinaWeb?action=onelong&recnum=813304&pos=1