Belátom, ez a cím nem a legszívderítőbb… De a múlthoz ez is hozzátartozik. Budapest történetének ez is szerves része, amelyről meg kell emlékeznünk. A történelem, mint tudjuk, sajnos nem egy majális.
1.kép Az Erzsébet-híd építése (1900) - Forrás: bpkep.fszek.hu
Az Erzsébet-hidat 1898-ban kezdték el építeni, majd 1903. október 16-án került sor az átadására. A Friss Újság 1903. november 3-án, azaz kb. két héttel az átadást követően, adott hírt e szörnyű eseményről, ugyanezzel a címmel. A cikk így szól:
„Bordohányi József cipész és Tormási Dezső asztalos az éjszaka az Erzsébet-hídon igyekeztek Budára. A híd közepéről egyszerre éles sikoly hallatszott. Amikor visszafordultak, látták, hogy a híd karfájáról valaki a Dunába ugrik. Odarohantak, de már nem tudták megakadályozni a halálugrást. Az öngyilkos elmerült a hullámokban. A hídon egy télikabátot, egy kalapot és egy munkakönyvet találtak. A munkakönyv Kovács Ferenc szegedi születésű 57 éves cserepes nevére volt kiállítva. A munkakönyvben egy papírlap hevert a következő felírással: „Fel ne boncoljanak. Temessenek el úgy, ahogyan megtalálnak.”
2.kép Az Erzsébet-híd (1903. október 9.) - Forrás: bpkep.fszek.hu
Nem tudni, hogy Kovács Ferenc, cserepes miért vetett véget az életének… Ezzel a tettével azonban beírta magát Budapest történetébe (bár ez őt már kevésbé vigasztalja). Ő is egy története a városnak, ugyanúgy, ahogyan mi magunk is. Emlékezzünk meg ezért róla! A következő alkalommal, amikor keresztül megyünk a hídon akár gyalogosan, akár autóval, akár tömegközlekedéssel, jusson eszünkbe Kovács Ferenc, aki végső elkeseredettségében a visszavonhatatlant választotta. Reméljük, hogy kérése megvalósult, s most már örök nyugalomban él az örökkévalóságban.
Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor kövesd az oldalt facebook-on is.
