Mikádó. Mi jut eszünkbe, ha meghalljuk ezt a szót? Egy játék, ahol fapálcikákat kell mozgatni? Vagy bármi más japán dolog? Maga a szó valóban ’japán császárt’, vagy egy ’rövid férfi felöltőt’ jelöl. Ez a szó azonban szorosan köthető Budapesthez is. 1886. december 10-én mutatták be Arthur Sullivan „Mikádó” című operettjét a Népszínházban, s ennek sikere egy budapesti vendéglőst arra buzdított, hogy ezen a néven nyisson egy vendéglőt a Vas utcában.
Petráss Sári, Pálmay Ilka, Csáky - Forrás: postcards.hungaricana.hu
A „Mikádó” című operettel már korábbi kutatásaim során foglalkoztam, s így azt is jól tudtam, hogy az 1886-ban bemutatott angol operett hatalmas siker volt. A történet egy japán szerelmes mese, amelynek főszereplője Nanki-Poo, aki utcai zenésznek álcázza magát, de valójában a mikádó (vagyis japán császár) fia, illetve Jumjum, akinek a gyámapjához kellene feleségül mennie, de végül a két fiatal egymásé lesz. A főszerepeket a korszak legnagyobb primadonnái játszották: Pálmay Ilka (1859-1945) és Hegyi Aranka (1855-1906). A Budapesti Hírlap így vélekedett az operettről: „Mindent összevéve: a Népszínház karácsonfája az lett, aminek készült; meglepetés, s karácson már rég elmúlik, de a Mikado nem múlik el.”
Pálmay Ilka a "Mikádó" című operettben - Forrás: postcards.hungaricana.hu
A Mikádó nevű vendéglővel, amely erről a bizonyos operettről lett elnevezve, először Szerémy Zoltán (1861-1934), egykori neves színészünk, visszaemlékezéseiben találkoztam. Szerémy még fiatal színészpalánta korában járt a Vas utca 11. szám alatt lévő vendéglőbe, ahol nem csak hétköznapi emberek fordultak meg. A törzsvendégek között ott találjuk Molnár Györgyöt (1830-1891), a Budai Népszínház egykori igazgatóját, aki később a Népszínház rendezője is volt; de a Nemzeti Színház színészeinek is külön asztala állt a Mikádó-ban, amelynél ott ült többek között Faludy Antal (1851-1932), aki Szerémy szerint „a nemzetiszínházi pincéralakítások és inasszerepek utolérhetetlen specialistája”, Szacsvay Imre (1851-1939), a nagyszerű Shakespeare-színész, valamint Bercsényi Béla (1873-1901) is.
Szerémy Zoltán (1861-1934) - Forrás: hu.wikipedia.org
Sőt, Molnár György kedvenc nótáit sem akárki húzta el, hanem maga Dankó Pista (1858-1903), aki szintén gyakori vendége volt a Mikádó-nak.
Molnár György (1830-1891) - Forrás: hu.wikipedia.org
Molnár György egyébként nemcsak a Mikádó törzsvendége volt, de gyakorlatilag ott is lakott. A Mikádó kerthelyiségében ugyanis volt egy kis kerti házikó, amelyben Molnár György minden ebédje után aludt egy jóízűt. De nem ő volt az egyetlen lakója ennek a kis házikónak, mert a kor másik kiváló színésze, Hegedűs Gyula (1870-1931) is ott húzta meg magát még egészen fiatal korában.
Dankó Pista (1858-1903) - Forrás: huszadikszazad.hu
A Mikádó, vagyis a „vas utcai színésztanya”, ahogy Szerémy nevezte, nemcsak a színészeket vonzotta, de az írókat is. Többször megfordult itt Krúdy Gyula (1878-1933) is, aki a környék több házában is lakott: a Gyöngytyúk utcában (a mai Gyulai Pál utcában), a Vas utcában és a Zerge Utcában (a mai Horánszky utcában) is.
A Mikádó vendéglő az 1910-es évek elejéig működött. Épületét 1912-ben lebontották, s a helyén épült 1912-ben Lajtha Béla tervei szerint a Községi Felső Kereskedelmi Iskola. Ma a Vas utca 11. szám alatt a Széchenyi István Gyakorló Kereskedelmi Szakközépiskola található.
A Mikádó pedig már csak az emlékekben és a zenében él.
Felső Kereskedelmi Iskola épülete - Forrás: bpkep.fszek.hu
Források:
Budapesti Hírlap, 1886.
Szerémy Zoltán: Emlékeim a régi jó időkből.
Pilinyi Péter: Józsefváros története.
Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor kövesd az oldalt facebook-on is.
