Fekete macska… Négylevelű lóhere… Péntek 13. Babonák, szerencsehozó kabalák és hiedelmek kitalálásában végtelenül kreatívak tudunk lenni. Főként olyan helyzetekben, ahol – hitünk szerint – nagy szükségünk van a szerencsére. Ilyen lehet például egy állásinterjú, egy verseny, vagy egy vizsga. A 20. század eleji Budapesten, az akkori szórakozás fellegvárában, a színházban is nagy szerepet játszottak a babonák és a hiedelmek, főként egy új darab bemutatása előtt.
A század elején az egyik legnépszerűbb zenés műfaj az operett volt. Operett bemutatóból sohasem volt hiány, hiszen maga a közönség is mindig igényelte az újdonságot. A premier előtt azonban minden kis apró jelre oda kellett figyelni, amely meghozhatja a bemutató szerencséjét.
Az egyik szerencsét hozó kabala a tűzoltó volt. (Hogy miért pont a tűzoltó, az rejtély.) Ha az előadás előtt tűzoltót láttak az előadás résztvevői, az szerencsét hozott. Oscar Straus Legénybúcsú című operettjének bemutatója előtt 1915 szeptemberében, nemcsak hogy egy tűzoltó jelent meg a színpadon, de ráadásul az operett egyik sláger dalát fütyörészte fél órával a kezdés előtt. Ez már a siker biztos jele volt.
Önkéntes tűzoltó - Forrás: bpkep.fszek.hu
Másik színházi babona szerint, csak olyan darabnak lehetett nagy sikere, amelynek próbáin ádáz primadonna-harcok folynak. Eysler Vagy ő, vagy senki című operettjét 1916-ban mutatták be a Népoperában. A darab rendezője, Tapolczai Dezső, hetekig szorongott a próbák alatt, mivel a két primadonna, Diósy Nusi és Kormos Ilonka, végig nagyon jól kijöttek egymással.
Kormos Ilonka - Forrás: postcards.arcanum.hu
A rendező már temette a darabot, amikor a két hölgy mégis csak összekapott, méghozzá a ruhájuk miatt. A rendező ahelyett, hogy emiatt aggódott volna, inkább csárdást járt örömében. Ez a szerencse azonban nem tarthatott sokáig, mert a sajtó többet nem tesz említést a darabról, vagyis még a 25. előadását sem érhette meg.
Népopera, a mai Erkel Ferenc Színház épülete - Forrás: dka.oszk.hu
Az operett siker egyik legbiztosabb fokmérője volt a suszterinas. A régiek egy mértékrendszert is építettek ki a suszterinasokra alapozva. Ha a bemutató után egy héttel valamelyik slágert már az utcán suszterinas énekli, az 100 előadást jelent a darabnak. Ha csak két-három hét múlva jelentkezik, az már csak 50 előadást jelent. Az 1916-os év egyik legjelentősebb darabjánál, Szirmai Albert Mágnás Miska című operettjénél, már a bemutató előtt a Hopsza Sári c. dalt fütyülte az egyik főszereplő, Rátkai Márton suszterének inasa. A színháziak aztán éjjel-nappal azt számolgatták, hogy hány előadást jelenthet a premier előtti suszterinas. A Mágnás Miskát végül több mint 200-szor játszották egyhuzamban.
Suszterinas - Forrás: huszadikszazad.hu
Ugyanígy a szerencsés végkifejlet biztos előjele volt még a primadonna betegsége a bemutató előtt, valamint a záróra kitolása, vagyis minél tovább tartott az előadás, annál nagyobb volt a siker. Az a sokáig fenntartott tévhit azonban, hogy nyáron nem lehet kasszasikert aratni, 1916-ban megdőlt. A Király Színház, az ország első igazi operettszínháza, 1916. júniusában mutatta be Oscar Straus Csodacsók című operettjét, amelyet egész nyáron át, megállás nélkül játszottak teleházzal. A kasszasiker, tehát megvolt.
Fedák Sári és Rátkai Márton a Mágnás Miskában - Forrás: mandarchiv.hu
Az operettek többsége valóban sikereket ért el a maga korában, de hogy a babonák, kabalák és hiedelmek ehhez mennyiben járultak hozzá, nem tudni. A Mágnás Miska valószínűleg akkor is nagyszerűen szerepelt volna, ha a suszterinas nem énekli a dalt már a premier előtt. Csak egy jó zeneszerző és szövegíró kellett a sikerhez… Ők voltak a legjobb kabalák.
Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor kövesd az oldalt facebook-on is.
