Csárdáskirálynő, Bob herceg, Mágnás Miska, Marica grófnő, Csókos asszony… Ugye ismerősen hangzik? Nem véletlen, hiszen ők a magyar operett mai képviselői. Gondoltuk volna azonban, hogy az általunk ma is ismert operettek, amelyeket a színházak is játszanak, csak csekély töredékei annak, amelyet a magyar operett-szerzők valójában megírtak? Pedig így van!
A 20. század első felében óriási népszerűségnek örvendett az operett műfaja Magyarországon. A magyar szerzők mindig újabb és újabb operettel álltak elő, hogy kielégítsék a közönség igényeit. Ennek az lett az eredménye, hogy 1895 és 1945 között több mint 400 magyar operett született meg, amelyből ma kb. 20-at adnak elő a színházak (közöttük a fent említetteket is).
A Király Színház épülete, amely számos magyar operett megszületésének volt tanúja - Forrás: szecessziosmagazin.com
Ez a szám egyáltalán nem légből kapott. A szakdolgozati kutatásom során magam gyűjtöttem össze, s rendeztem táblázatba a Magyarországon bemutatott magyar operetteket. Én pontosan 413 magyar operettet találtam, amely ebben az 50 évben került színre. (Ez a szám, természetesen csak az általam gyűjtött operettek száma, hiszen akadhatnak még olyanok, amelyek elkerülték a figyelmemet!)
A táblázat részletes információkat tartalmaz az operettekről: pl. ki volt a zeneszerző, a szövegíró, melyik színházban mutatták be és mikor stb. Íme belőle egy kis részlet:
A táblázatom egy részlete a magyar operettekről
Miután teljesen elkészültem a táblázattal, bennem is az a kérdés vetődött fel, amely azt hiszem mindenkiben, hogy hogyan csökkenhetett le ez a 400-as tétel a mai kb. 20-ra? Sok tényezőt vizsgáltam ezzel kapcsolatban, de a lényeg, hogy az a közel 400 ma már ismeretlen operett, nem feltétlenül azért tűnt el, mert annyira rossz volt, hogy nem lehetett többször színpadra állítani! Több olyan darabról is tudok, amely a saját korában éppannyira sikeres volt, mint a legtöbb ma is ismert operett.
Itt lehetne említeni, például Kálmán Imre Tatárjárás című operettjét, amelynek történetével külön is foglalkoztam. A Vígszínház mutatta be 1908-ban, mint Kálmán Imre legelső operettjét, majd hatalmas nemzetközi karriert futott be (az első magyar operett volt, amelyet Franciaországban is bemutattak!), a színházak többször is felújították, 1945 után azonban csak egyetlen alkalommal vitték színre, a szolnoki Szigligeti Színházban 1986-ban.
Hegedűs Gyula és Keleti Juliska a Tatárjárás című operettben (1908) - Forrás: postcards.hungaricana.hu
Az operettek eltűnésében sok tényező játszhatott közre: a politika, a gazdasági- és társadalmi változások, a technikai fejlődés; fontos lehetett, hogy melyik színház mutatta be először, kik játszottak benne, készítettek-e belőle filmet stb.
Rátkay Márton és Latabár Árpád a Marica grófnő-ben (1924) - Forrás: postcards.hungaricana.hu
A felsorolt tényezők közül, a politika volt az, amely a legjelentősebben befolyásolhatta egy operett sorsát. Itt egy példa: az 1950-es évek elején, bár sokan „a Monarchia műfajá”-nak tekintették, az operett továbbra is a legkedveltebb színházi műfajok közé tartozott. A rendszer azonban az operetteket sem kímélte meg a cenzúrától, ugyanis csak olyan operettet lehetett bemutatni, amelyet átdolgozásra méltónak találtak. A többi pedig a feledés homályába merült… Így már érthető, hogy a magyar operettek repertoárja jócskán leszűkült. (Valószínűleg a Tatárjárás is az „átdolgozhatatlan” kategóriába került.) Ez persze, csak egy tényező a sok közül, amelyek a magyar operettek eltűnését magyarázzák, de kétségkívül igen releváns.
Király Ernő és B. Kosáry Emmy a Csárdáskirálynő legelső magyarországi premierjének főszereplői (1916) - Forrás: postcards.hungaricana.hu
A kérdés rendkívül összetett, amelyre talán sohasem tudunk igazán választ találni. A legfontosabb azonban, hogy tudjunk azoknak az operetteknek a létezéséről is, amelyeket lehet, hogy soha nem láthatunk a színpadon. Ez már csak azért is lényeges, mert az operett is a kulturális értékeink közé tartozik. A magyar operettet 2013-ban fel is vették a hugarikumok sorába.
Fedák Sári a Mágnás Miska "Marcsája"-ként (1916) - Forrás: postcards.hungaricana.hu
Bár nem mi találtuk ki ezt a műfajt, hanem a franciák (Jacques Offenbach volt ugyanis az operett „atyja”), de mi tettük igazán naggyá. A magyar operett mindig is egyedülálló volt a maga nemében. Erre pedig büszkének kell lennünk. Tudnunk kell megbecsülni és értékelni, akkor is, ha nem rajongunk érte.
Ha valaki kíváncsi a teljes táblázatra, az megnézheti a 'Színházi évkönyv a 2011–2012-es évadra' című kiadványban, amely az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gondozásában jelent meg 2013-ban.
Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor kövesd az oldalt facebook-on is.
