Szombaton olyan dolog történt, amely az elmúlt években soha... November van, és Budapesten esett a hó! Igaz semmi nem maradt meg belőle, de az utóbbi időkben már ez is csodának számít! Erről jutott eszembe egy írás, amelyet még régebben találtam a Pesti Napló 1904-es számában. Ez a cikk leírja, hogy milyen is volt az első hóesés a régi Budapesten. Olyan valóságosan mutatja be a havas budapesti utcát, hogy az ember szinte úgy érzi, hogy ő maga is ott van, és részese a békebeli utcai forgatagnak. Íme a cikk:
"Ma reggel szép csöndesen lehullott az első hó a pesti háztetőkre. Halkan jött, pelyhenkint jelentkezett, szerényen vonult be a köztudatba, szerényen, de kitartóan. Estére fehér szőnyeg mindenütt, fehér takaró a házak tetején, fehér sapka a gázlámpákon, fehér pokróc a komfortáblik tetején és fehér bokréta a satnya utcafák lombtalan ágain… És mindezekhez az a kellemes, diszkrét tompa zaj, ami a nagyvárosban a havat jelenti, a puha szőnyegen robogó kocsik csöndes, szinte lágy gördülése, a kocsisok kiabálásának eltompuló, intimebb hangja és amerre néz az ember, a villanyos lámpák sárga, vörös, kék, ibolya fénysávjai a csillogó fehér alapon…"
komfortábli: egylovas bérkocsi
Havas Deák tér 1905-ben - Forrás: fortepan.hu
Nekem erről az írásról Csajkovszij Diótörőjének a nyitánya jut eszembe... Pontosan olyan a hangulata, mint ez a régi havas pesti utca. Hallgassuk meg mellé, és képzeljük azt, hogy ott állunk a régi pesti utca forgatagában, és közben esik a hó...
Forrás: Pesti Napló, 1904.
Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor kövesd az oldalt facebook-on is.