Az ember, aki annyira balszerencsés volt, hogy még meghalni sem tudott...
2015. augusztus 06. írta: Serendipity87

Az ember, aki annyira balszerencsés volt, hogy még meghalni sem tudott...

Sokan vágyunk kalandos életre. A kalandoknak azonban nem mindig jó a végük, s gyakran a balszerencse is együtt jár velük… S van, hogy csak az jár velük együtt… Szigeti József életét a kalandok és a balszerencse kísérte végig, s ez az érdekes kombináció háromszor is megakadályozta a halálát.

Öngyilkosságok és öngyilkossági kísérletek terén mindig is élen jártunk. Nem volt ez másképp a 20. század eleji Budapesten sem. Sok elkeseredett ember vetett véget önként az életének a régi fővárosban is. A statisztikai adatok szerint 1904-ben (amikor Budapest lakossága kb. 800 000 fő volt) 482-en kíséreltek meg öngyilkosságot a fővárosban, s ezen felül 278-an voltak, akiknek sikerült is ez a kísérlet. 1905-ben 270 ember fordult maga ellen, s történetük halállal is végződött. (Ezek a számok valóban magasak, ha azt tekintjük, hogy 2006-ban 2460 ember lett öngyilkos, de egész Magyarországon, vagyis kb. 10 millió emberből.) Egyébként a régi budapestiek előszeretettel választották a dunai hidakat, illetve a Duna partot öngyilkosságuk elkövetéséhez.

dunai_rakpart1_1896-bpkep_fszek_hu.JPG

Duna rakpart a Hungária szállóval - Forrás: bpkep.fszek.hu

 

Szigeti József is pontosan így tett, de tettét nem koronázta siker, ugyanis az Erzsébet-híd alatti gyalogjáróról ugrott a Dunába, de éppen a víz alatt kifeszített kötélre esett, amelyen megakadt. A hídon álló rendőr észrevette, leszaladt, s több hajósember segítségével kimentette, majd a rendőrségre kísérte. Itt derült fény tettének (igazoltan jogos) okára.

Szigeti József, sáros megyei születésű, 31 éves férfi volt, aki foglalkozását tekintve rengeteg minden volt egyszerre: iparos, ügynök, kereskedő, gyáros, szolga és vasúti munkás, sőt lóápoló is. Az apja lódoktor volt Sáros megyében. Tizenkét éves korában elhagyta őt és az édesanyját. Röviddel ezután az anyja belehalt a bánatba. Ekkor a falusiaktól megtudta, hogy az apja Amerikába szökött a község egyik legszebb lányával, a szép Berkei Margittal, s vele együtt elvitt minden pénzt is, ami otthon volt. Ettől kezdve a falu tartotta el a fiút, amíg váratlanul levelet nem kapott New York-ból.

falusi_eletkep-fortepan_hu.jpg

Falusi életkép - Forrás: fortepan.hu

 

Az apja üzent neki, hogy küld pénzt, menjen ki Amerikába, ahol az üzletében fogja alkalmazni. 1889 tavaszán József el is utazott Hamburgba. A hajón azonban, amire átszállt, elcsúszott és kitörte a lábát, úgyhogy betegen szállították New-Yorkban partra, és kórházba vitték. Hatheti fekvés után távozott onnan, s nyomban az apját próbálta felkeresni, akinek a kórházból többször is írt, de sohasem kapott választ a leveleire. Elment tehát, arra a helyre, ahol az apjának kis szeszesital- és dohányüzlete volt. Az üzletet viszont nem találta, s a szomszédoktól tudta meg, hogy az apja, megérkezése előtt néhány nappal, meghalt. Bánatában inni kezdett, és a sok ital ölte meg.

the_ghetto_new_york_1900-1915-historyinphotos_blogspot_hu.jpg

New York-i utca az 1900-as évek elején - Forrás: historyinphotos.blogspot.hu

 

Ezután nem tudott mit tenni, csak napokig csatangolt az utcán, míg végre egy magyar feliratú üzlet elé ért. Cipőüzlet volt; s a tulajdonosa: Czukor Károly. A cipészmesternek (aki egyébként budapesti volt) elmondta a bánatát. A mester megsajnálta, s így lett belőle suszterinas. Öt évig szolgált a suszternél. 1895-ben, miután felszabadult, elszegődött egy cipőgyárba. Két és fél évig dolgozott ott, s ez alatt ezer dollárt takarított meg. A gyárban barátságot kötött egy Liebknecht Antal nevű bécsi szaktársával, akinek az az ötlete támadt, hogy nyissanak ketten valami kis üzletet. Három év alatt a kis üzletből egész gyár lett. De ekkor a társa megszökött, elvitt minden pénzt és annyi adósságot csinált, hogy kénytelen volt becsukni a gyárat. Hogy valami pénzhez jusson, egy szállodában kezdett dolgozni, mint szolga. Ekkor azonban betegeskedni kezdett, és nem bírta el a nehéz munkát, ezért kirúgták. Elkeseredésében a szálloda egyik kamrájában akarta magát az ablakvasra felkötni. Éppen a kötelet igazította, amikor berohant a szálloda portása, s tolvajnak nevezve kicipelte az udvarra.

8-336-7.jpg

Suszter és az inasok - Forrás: shoesandcraft.com

 

Ott neki esett minden alkalmazott és agyba-főbe verték. Hiába erősítgette, hogy ártatlan. Egy rendőr is jött, és elvitte magával. Csak később tudta meg, hogy a szállodában régóta lestek egy tolvajt, aki az éléskamrát dézsmálta meg. Bár ártatlan volt, ellene vallottak, és végül elítélték hat hónapi börtönre. Hat hónapot a rabkórházban töltött sérülései miatt. Innen kikerülve, hulladékokból élt, és piszkos lebujokban aludt. A külseje a sok szenvedéstől annyira megváltozott, hogy senki sem akart neki munkát adni. Csak nagy nehezen tengődött valahogyan 1905 elejéig, amikor is január 6-án a new york-i osztrák-magyar konzulátusra hívták be, s a tudtára adták, hogy meghalt egy nénikéje, aki után 3000 koronát örökölt. Újra elkezdett reménykedni, hogy talán jóra fordul az élete, és amint lehetett, el is utazott.

csavargo-stedelijk_nl.jpg

Ferdinand Hart Nibbrig nevű csavargó portréja (1904) - Stedelijk Museum Amsterdam (Talán Szigeti József is így nézhetett ki a végére!) - Forrás: stedelijk.nl

 

Mivel pénze nem volt, beállt lóápolónak egy hajóra, amely ennek fejében átvitte Európába. Hamburgba érve, az ottani konzulátustól kapott annyi pénzt, hogy Budapestre utazhasson, s csak itt tudta meg, hogy a 3000 korona öröksége csak papíron van. A nénje ugyanis úgy el volt adósodva, hogy minden adóssága levonása után neki mindössze 1 korona 75 fillért adtak ki! Ez volt az a pont, amikor másodjára is betelt neki a pohár, ismét öngyilkosságot próbált elkövetni. Éppen húsvét vasárnapján kiment a Városligetbe, és felakasztotta magát egy fára. Egy rendőr azonban éppen arra járt, és még időben levágta a kötélről. A Rókus kórházba, és onnan a toloncházba került. Majd csavargás miatt hazatoloncolták. Otthon senki sem ismert rá, így gyalog visszatért Budapestre, s ott próbált megélhetést keresni, végül taligát tolt a fehérvári homokbányákban. De 1905. júniusában onnan is elbocsátották munka hiányában. Emiatt keseredett el annyira, hogy újból az öngyilkosság mellett döntött. Viszont, mint tudjuk, ez sem sikerült neki!

rokus_korhaz-bpkep_fszek_hu.JPG

A Rókus kórház Budapesten - Forrás: bpkep.fszek.hu

 

Szigeti nyomorúsága egyébként annyira meghatotta a rendőröket, hogy összeadtak neki néhány forintot, és aztán elengedték.

 A sok a jóból is megárt, hát a balszerencséből…

 

Forrás:

Pesti Napló, 1905. június 11.

Budapest székes főváros Statisztikai Évkönyve 1904., 1905.

 

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor kövesd az oldalt facebook-on is.

A bejegyzés trackback címe:

https://emlekezzbudapest.blog.hu/api/trackback/id/tr777679460

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.