Mindenki ismeri azt a mondást, hogy a szerelem néha átok is lehet. Elődeink sem voltak restek, ha szerelmi baklövésről volt szó. De néha ez a baklövés akkora volt, hogy a józan észt teljesen eltakarta.
Itt van példának Lindenbacher Sándor, 68. gyalogezredi hadnagy és Horváth Júlia, fodrásznő esete. A történet szokásos módon kezdődött: hatalmas szerelem, rózsaszín köd stb. Csakhogy a hadnagy elég nagy lókötő volt, s igazából akkor kezdett ismeretséget a fodrásznővel, amikor kiderült, hogy 500 Ft megtakarított pénze van. A fodrásznő egészen addig semmit nem használt a pénzből, de ahogy a hadnagyot megismerte rögtön bérelt egy lakást Budán a Horváth-utca 24. szám alatt. Amíg a pénz kitartott, addig a rózsaszín köd is, ám a hadnagy - lókötő lévén - nem spórolt a pénzzel: drága ruhákat vett, drága éttermekben ebédelt, és legalább ötkrajcáros szivarokat szívott (ami akkor nem számított olcsónak).
Amikor az utolsó részletét vették fel a pénznek, elkezdődtek a veszekedések. Ettől kezdve a marakodás napirenden volt náluk. Sokszor kékre verték egymást, és a volt hadnagyot leginkább a gyors eltűnés mentette meg attól, hogy a szoba apróbb tárgyai ne a fején törjenek darabokra.
Júlia nagyon elkeseredett, hogy a kedvese ilyen hamar elhidegült tőle, s egy napon egy erősebb verekedés után vitriollal teli üveget (Vitriol - tömény kénsav) kapott a kezébe, s a volt hadnagy arcába öntötte, aki a nagy fájdalomtól összerogyott. Ami a gyilkos folyadékból az üvegben megmaradt, azt a nő itta ki. A lármára és a jajgatásra elősiető szomszédok az esetről értesítették a mentőket, akik a férfit az Irgalmasok kórházába, a nőt pedig a rabkórházba szállították. A nő sérülései nem voltak súlyosak, de a volt katonatiszt arca örökre elrútult.
Ennyit a szerelem és az átok kapcsolatáról.
Forrás - Pesti Napló 1904. szeptember 25.
Katonák - Forrás-postcards.hungaricana.hu
Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor kövesd az oldalt facebook-on is.
