Ma Budapestet a világ egyik legromantikusabb városának tartják. Régen azonban egész más jelzővel illették, amelyre már kevésbé lehetünk büszkék. Budapest volt ugyanis egykor a köpködők városa. Ezt a szép jelzőt azzal érdemelte ki, hogy polgárai előszeretettel köpködtek nemcsak az utcán, de bárhol és bármikor.

József körút - Forrás: fortepan.hu/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.015

A köpködésnek több oka is volt. Az egyik a betegségek: nátha, hörghurut…stb. Bár a betegek száma nem volt magas (1904-ben 750 hörghurutos volt a kb. 800 ezer fős lakosságból), de ők előszeretettel köpdösték szét a felgyülemlett váladékukat bárhol, ahol éppen érkeztek. A köpködés másik oka a pipázás. Bár a pipázásnak nem elengedhetetlen feltétele volt a köpdösés, de a budapestiek szerették így fokozni a dohányzás élvezetét.

Karikatúra Rudnay Béla főkapitányról - Forrás: huszadikszazad.hu

Aki pedig nem volt se hörghurutos, se pipás, az pedig egyszerűen szórakozásból, vagy inkább megszokásból köpdösött. A 20. század eleji Budapest utcáin, tehát egyáltalán nem volt szokatlan látvány, hogy valaki csak úgy a földre köpött. Ez természetes jelenség volt, bár egy 1904-es újság szerint az utcán való köpködés a többi európai városban egyáltalán nem divat, ezért általában eléggé megbotránkoztatta ez a viselkedés az ide érkező külföldieket.

A pipázás mellé köpködés is járt - Forrás: fortepan.hu

E szép szokást azonban a hatósági szervek is igyekeztek megszüntetni, hiszen már felfedezték, hogy a köpet a betegségek terjesztésében milyen releváns szerepet játszik. Úgy 1900 körül Rudnay Béla, aki 1896 és 1906 között volt Budapest rendőrfőkapitánya, rendeletben megtiltotta az utcaszögleten álló hordároknak a köpdösést. Igazság szerint először ezért ki is nevették a budapestiek, hiszen a köpködés akkoriban még természetes állapotnak számított.

Nagy Sándor, hordár - Forrás: bpkep.fszek.hu

A budapestiek ellenben nemcsak az utcán köpték ki a szájukban keletkezett felesleget, de bárhol máshol is: a villamoson, a hivatalokban, a kávéházakban, vagy akár bárki otthonában is. Igaz, a villamosokon a 20. század elejétől már sikerült mérsékelni a köpdösést, de végleg megszüntetni még nem tudták. A nyilvános helyeken, a közönség által látogatott hivatalokban, várótermekben, korcsmákban, kávéházakban az erre a célra szolgáló köpőedényekkel próbálták a helyiségek tisztaságát fenntartani: mert ha már mindenképp köpnie kell a vendégnek, legalább ne a padlóra tegye. Egy korabeli illemtankönyv pedig a következőket tanácsolja a társaságban való viseletről: „Ne köpködjünk mindenfelé…”. Vagyis a jó magaviselethez elvileg hozzátartozott volna, hogy ne köpködjön az ember, de ez a gyakorlatban csak nehezen tudott megvalósulni.

A köpködést nem örökítették meg, de biztosan előfordult a Deák-kávéházban is - Forrás: postcards.hungaricana.hu

Szerencsére mára teljesen megszűnt ez a rossz szokásunk, s reméljük, hogy soha többé nem is jön újra divatba…

Források:

Pesti Napló, 1904.

Budapest székes főváros Statisztikai Évkönyve 1904.

A pesti művelt társalgó.

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor kövesd az oldalt facebook-on is.