A régi Budapest számtalan olyan szakmát, és foglalkozást ismert, amelyekről már azt sem tudjuk, hogy léteztek. A blog egy korábbi bejegyzésében már volt szó a főváros egykori, ma már ismeretlen szakmáiról, s nagy érdeklődést váltott ki, ezért összegyűjtöttem néhány újabb, mára már elfelejtett szakmát, amely a századfordulós Budapest mindennapjainak elengedhetetlen része volt.
Haltéri piac - Forrás: bpkep.fszek.hu
Először is lássuk a boltőrt, vagy baktert, akit régen viccesen Boltizár-nak is becéztek. A boltőrök egyszerű, becsületes szegény emberek voltak, akik a pesti boltosok üzleteit őrizték éjjelente, egy csekély összeg ellenében. A boltőr éjjelente végigcsoszogott a pesti utcákon, s a járkáláson kívül a másik fő feladata az volt, hogy megrázza a rábízott boltok vasredőnyeinek lakatjait. Ezt elsősorban a kötelező ellenőrzés miatt tette, de azért is, mert a rosszul becsukott lakatok felderítéséért külön prémiumot is kapott a boltosoktól. A kezében egy sípot tartott, hogy ha gyanús dolgot észlel, akkor belefújjon. Minden boltőrnek megvolt a maga területe, amelyre ügyelnie kellett, s azt folyamatosan ellenőrizte. A pesti tolvajok azonban, megfigyelték a boltőrök mozgását, s egy idő után kitanulták, hogy melyik bolt előtt mikor fog elmenni, így akkor mentek csak oda, ha az őr elment. A bűnözést tehát, a boltőrök sem szüntették meg, de kétségkívül lecsökkentették. A boltőrök utódainak a biztonsági-, illetve vagyonőröket tekinthetjük.
Boltőr (Tusrajz a századfordulóról) - Forrás: Békés István: Szegény ember gazdag városban. (1973)
A régi Budapest szakmáinak egyik érdekes képviselője volt Buchwald-néni. Itt most nem egy személyről van szó, hanem egy foglalkozásról. A Buchwald-nénik árusították azokat a jegyeket, amelyek jogot adtak a pesti parkok, sétányok látogatóinak, hogy leülhessenek a kihelyezett vas karosszékekbe. A nevük onnan eredt, hogy azokat a vasszékeket egy bizonyos Buchwald Sándor vas- és fémbútorgyáros telepítette ki a parkokba, így azok az ő tulajdonát képezték. A Buchwald-nénik, akik általában egyszerű idős nénik voltak, az ő megbízásából járták a parkokat és sétányokat, s szedték be a fizetséget a székek használatáért. Buchwald Sándor nagyon szigorúan ellenőrizte a nénik munkáját, nehogy előfordulhasson, hogy az ő székeinek egyikébe valaki csak úgy ingyen beleüljön. A Buchwald-nénik foglalkozása az 1890-es évektől 1919-ig terjedt, akkor ugyanis a főváros vezetősége elutasította Buchwald Sándor vasszékek utáni díjbeszedési jogát, így a nénik munkája is feleslegessé vált.
A pesti dunaparti korzó a vasszékekkel - Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu
Még egy érdekes foglalkozást említenék meg, ő volt a kucséber. A kucséber gyakorlatilag a kávéházak, s éttermek mozgó „lottó-, vagy inkább zsákbamacskaárusa” volt. A vendéglátóhelyek asztalai között masírozott, amíg egy játékra kedvet érző vendég magához nem intette. Ekkor elővett egy táblát, amelyen 1-től 90-ig sorakoztak a számok, mint a mai lottószelvényeken. A vendég rábökött egy számra, s kifizetett egy bizonyos összeget, majd húzott egy papírt a kucsébernél lévő vászonzsákból. A kucséber széthajtogatta a papírt, s ha a kiválasztott szám volt rajta, az illető nyert. Ha valóban nyert a játékos, akkor választhatott a kucsébernél lévő kosárból, amelyben rendszerint mindenféle holmi megtalálható volt: mandula, cukor, narancs, füge, pólyás baba, papírlabda, tükör, fésű, pléhtrombita, bajuszkötő, hajcsat stb. Ha nem nyert a vendég, akkor általában újrakezdte a játékot, amíg bírta a pénztárcája. A kucséber tehát, a szerencsejáték egyik kezdetleges megtestesítője volt.
Kucséber - Forrás: bumm.sk
Forrás:
Békés István: Szegény ember gazdag városban
Vörös Károly: Hétköznapok a polgári Magyarországon
Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor kövesd az oldalt facebook-on is.
